Az egykor volt szép épületek pusztulását fényképezőgép objektívjén keresztül nézni – fura kettősség! Fáj, ami múlik, de izgalmas fotózni a képeken megjelenő festői rothadást. Vajon mi az a melankólia a mai fiatalokban, ami ennyire fogékonnyá és érzékennyé teszi őket a lepusztulás szépségének meglátásában és képpé tételében?
A hozzászólások kikapcsolva, de trackbackek és pingback-ek engedélyezve vannak.